6. rész

*Jess szemszöge*

Augusztus 20.
Este Danyvel megyünk tűzijátékot nézni és utána bulizni. Bevállalta a piát én a cigiről meg a kajáról gondoskodom. Mikor bementem a boltba a kasszánál megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele mit sem sejtve.
-Jess Silver?-kérdezte egy idegen hang.
-Én vagyok. Mit szeretne tőlem?-kérdeztem.
-Adam Sullen vagyok, ügyvéd. Az apja ügyében jelentkezem.-mondta. Nem tudtam miről beszél így gyorsan kifizettem a cigit meg a kaját és kimentem a boltból.
-Mi van apámmal?-kérdeztem döbbenten.
-Tegnap este szívrohama volt. Őszinte részvétem Silver kisasszony. Az apja végrendeletében az állt, hogy a londoni házat maga örökölte az apja egész vagyonával együtt. Mikor óhajtja alá írni a szerződést?-kérdezte nyugodt hangon.
-Várjon. Tekerjünk csak vissza! Az apám... az apám.. MEGHALT? NEM EZ NEM LEHET! NEM HALLHATOTT MEG!! LEHETETLEN!! AZ APÁM ÉL ÉS JÓL VAN NEM HALT MEG!-zokogtam a telefonba.
-Őszintén sajnálom kisasszony. Ha önnek jobb úgy, akkor most leteszem, hogy át tudja gondolni a dolgokat és majd hívjon ha valamennyire kitisztult az elméje. Viszont hallásra.-mondta és letette. Be szálltam a kocsiba és elkezdtem sírni.
-Nem hallhatott meg az apám. Az lehetetlen. Ő egy életerős ember és még él!-mondogattam magamnak biztatásul. Nagy nehezen tárcsáztam Danyt. 2 csengés után felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Da-da-da-dany...-mondtam még mindig zokogva el-elcsukló hanggal.
-Mi a baj?-kérdezte egyből ijedten.
-A....a....ap....apa....meg...meg...meghalt....DANY APA MEGHALT!!!-üvöltöttem a telefonba sírva.
-Mi????-kérdezte döbbenten.
-Tegnap este szívrohama volt és nem élte túl. Az előbb hívott az ügyvédje.-sírtam a telefonba.
-Hol vagy? Ilyen állapotban nem vezethetsz oda megyek.-mondta utasítóan.
-A supermarket-nél. A parkoló jobb oldalában vagyok a kocsiban.-mondtam el neki nagy nehezen.
-5 perc és ott vagyok.-mondta és letette. Mikor odaért hozzám kinyitotta a kocsiajtót és megölelt.
-Részvétem Jess..-mondta szomorúan. Beült a volán mögé engem meg átültettem a jobb első ülésbe. Mikor hazaértünk sírva zuhantam az ölébe.
-Dany ezt nem hiszem el.. nem lehet, hogy meghalt...
-Sssss.. kicsim nyugodj meg. Minden rendben lesz. Ssss..-nyugtatgatott. Megpuszilta a homlokom és kiment a konyhába. Egy bögre teával és keksszel tért vissza.
-Idd ezt meg és egyél egy kis kekszet.-mondta ellent mondást nem tűrően. Szót fogadtam és megpróbáltam enni, de nem ment.
-Mi lesz így? Dany mi lesz így? Apa meghalt és ott vannak még a kicsik. Ki fogja őket nevelni? Dany én még csak 17 vagyok nem állok készen arra, hogy a saját TESTVÉREIMET neveljem fel. Anyám nem képes erre. Szerinted miért nem ő kapta az állandó felügyeleti jogot?-kérdeztem.
-Sss kicsim.. Együtt megoldjuk. A testvéreid már nem olyan kicsik, hogy a nap 24 órájában rájuk kelljen figyelni. A legkisebb is már 11 éves. Nem lesz semmi gond. Beköltözünk a londoni házban, én munkát vállalok te suliba jársz. A testvéreid is sulisok így nem lesz gond. Hétvégente meg fogadunk dadát ha el akarunk menni valahova. Legalább megtapasztaljuk, hogy milyen szülőnek lenni.-tervezgette Dany az életünket.
-Igazad van. Így minden jó lesz. Amúgy is jó lenne ha előbb megtapasztalnánk a szülői lét nehézségeit mielőtt belevetjük magunkat.-válaszoltam.
-Miről beszélsz? Milyen belevetésről van szó?-kérdezte döbbenten.
-Dany... én.. én.. terhes vagyok!-mondtam boldogan.
-Komolyan?-kérdezte mosolyogva és az ölébe kapott.-Kicsim az csodálatos hír! Látod van valami jó is!-mondta és megcsókolt.
-Hova megyünk ma? El kell terelnem a gondolataimat a mai nap történéseiről.-mondtam és elővettem egy szál cigit és meggyújtottam.
-Mondjuk kimehetnénk a tengerpartra olyan gyönyörű a kilátás és a csillagokat is nézhetnénk.-mondta és megölelt. Megcsókoltam és rámosolyogtam.
-Milyen romantikus barátom van.-mondtam nevetve és hozzábújtam.-Az csodálatos lenne.-tettem hozzá mosolyogva.
-Akkor ez el van intézve.-mondta nevetve.

*Este 8 óra*

-Elkészültél? Indulhatunk?-kiabált fel Dany. Mindennek elkészültem. Egy fekete-arany pánt nélküli miniruhát választottam egy hozzáillő magassarkúval és kiegészítőkkel.

-Igen. Egy pillanat és lent vagyok.-válaszoltam és elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Mikor lementem elállt Dany lélegzete ahogy meglátott.
-Hű.... Gyönyörű vagy.-mondta tátott szájjal.
-Köszönöm.-válaszoltam nevetve és megöleltem. Beszálltunk a kocsiba és feltekertem a fűtést.
-Minek fűtés?-kérdezte Dany.
-Fázok.-válaszoltam nemes egyszerűséggel és bekapcsoltam a rádiót. Dany rám terítette a pulóverét és nyomott egy puszit a homlokomra. Mielőtt leparkoltunk szóltam Danynek,  hogy a fűtést ne kapcsolja ki, csak vegye lejjebb. Kimentünk a partra és kerestünk egy nyugodt helyet ahova leterítettük a pokrócot és kitettük a táskát.
-Ez lesz életed legjobb estéje.-mondta Dany és megcsókolt.
-Remélem, hogy nem fogok benne csalódni életem!-mondta neki nevetve.
-Azt én is nagyon remélem.-válaszolta. Elővett a kosárból a két poharat és egy üveg pezsgőt.
-Emlékszel mi volt 2 évvel ezelőtt itt ugyan ezen a helyen?-kérdezte.
-Persze. Itt találkoztunk először a haveroknak köszönhetően.-mondtam mosolyogva és megöleltem.
-Ez is, de én konkrétan nem erre gondoltam. Itt szerettem beléd pontosan 2 évvel ezelőtt.-mondta és felbontotta a pezsgőt. Elővett egy piros bársony dobozkát és letérdelt elém.
-Jessica Sarah Silver megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül?-kérdezte. Szóhoz sem jutottam. Elkezdtem sírni, de most az örömtől.
-Persze, hogy hozzád megyek! Igen, igen, igen, igen, igen, igen ezerszer is igen!-mondtam sírva és a nyakába ugrottam. Magához ölelt és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Szeretlek!-mondta és megcsókolt.
-Örökké míg világ a világ!-mondtam neki mosolyogva és hozzá bújtam.
Az egész éjszakát kint töltöttük a parton nézve a tűzijátékot és utána a csillagokat. Felejthetetlen egy lánykérés az biztos!