Másnap reggel fájó fejjel keltem és hányingerem volt. Szóval ezzel jár a terhesség. Ma Danyvel elmegyünk anyámhoz, hogy elmondjuk neki, hogy unokája lesz. Letusoltam és felöltöztem. Alapszínnek a barnát választottam.
Csörgött a telefon.
-Igen?-szóltam bele.
-Silver kisasszony?-szólt bele egy férfi. Felismertem a hangját. Az ügyvéd volt az.
-Én vagyok, de most nincs erőm az apámról beszélni. Kérem értse meg.-mondtam és letettem.
-Ki volt az?-kiáltott ki Dany a fürdőből.
-Az az ügyvéd.-szóltam vissza.
-Ó.. hát.. figyelj Jess nem muszáj neked beszélned vele. Én is elintézhetem a papírokat.-mondta és kijött hozzám.-Hű, de csinos itt valaki.-mondta tátott szájjal és megpörgetett.
-Tetszem?-kérdeztem mosolyogva.
-Te mindig.-válaszolta és megpuszilta a homlokom.
-Na menj öltözni és induljunk.-mondtam és meglöktem picit, hogy meginduljon.
-Ne lökdöss, mert különben rossz vége lesz!-próbált fenyegetni, de láttam rajta, hogy már alig bírja visszatartani a röhögést.
-Ezt majd máskor próbáld meg édes. Nőj még egy kicsit.-szóltam vissza és kimentem a konyhába. Csináltam gyorsban egy kávét amit termoszba öntöttem és megettem egy szendvicset. Mikor Dany kijött felöltözve a kezébe nyomtam egy becsomagolt szendvicset.
-És a kávém?-kérdezte nevetve. Meglóbáltam a piros termoszom előtte és felvettem a kulcsot az asztalról. Mikor már szálltam volna be a volán mögé Dany elém állt.
-Nem, nem. Ma én vezetek.-mondta és beült a kocsiba. Beültem mellé és belekortyoltam a kávéba. Becsatoltam az övet és bekapcsoltam a rádiót.
-Szar, unalmas, szar, szar, alakul, szar. Nincs semmi jó ebben a vacak rádióban.-mondtam és elővettem a telefonomat meg a fülhallgatót. Mikor odaértünk kicsit megijedtem és nem akartam kiszállni a kocsiból.
-Mi a baj Jess?-kérdezte Dany.
-Mi lesz ha megbolondul a hír hallatára és mindenképp ő akarja a gyerekünket, mert nem vagyunk elég ,,érettek''? Dany ő az anyám tudom milyen. Bármi megeshet.-mondtam elgondolkozva.
-Jess ne hülyéskedj már. Ennyire még ő sem bolond.-mondta.
-Oké, de ha a véremet akarja az a te lelkeden szárad!-mondtam nevetve és kiszálltam a kocsiból.
Bementünk a házba és anyám elé álltunk.
-Anya. El kell mondanunk neked valamit.-kezdtem.
-Igen? Hallgatlak titeket.-mondta és leült velünk szembe.
-Unokád lesz.-mondtam miközben Dany megszorította a kezem. Anya felállt és közelebb jött.
-Mit mondtál? Nem! El kell vetetned! Már hívom is az orvost! Nem lehet gyereked! Abortusz kell amíg még lehet!-mondta és elkezdte keresni a telefonját.
-Nem fogom elvetetni! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! 18 vagyok! Nagykorú! Látod Dany mondtam, hogy ez lesz! Nem kellet volna idejönnünk! Ha nem vagy képes elfogadni a tényt, hogy gyerekem lesz, akkor nem is fogsz minket többet látni!-üvöltöttem és kiszaladtam a házból. Dany utánam jött, de anyám már nem volt hajlandó ezzel foglalkozni.
-Nyugodj meg kicsim. Nem lesz semmi baj. A gyereket megtartjuk és felneveljük. Sss, nyugodj meg!-mondta miközben én sírtam. Megöleltem és belefúrtam fejem a vállába.
-Dany ez nem lehet igaz. Mondtam, hogy ez lesz. Ő egy lehetetlen ember.-mondtam sírva. Csak sírtam és sírtam és sírtam.
-Nyugodj meg. Sss.-mondogatta nekem Dany és beszállított a kocsiba. Mikor megnyugodtam kiszálltam és elővettem a cigimet.
-Ezt nem kéne terhesen.-hallottam meg anyám hangját a hátam mögül. ,,Már csak ez hiányzott'' gondoltam magamban.
-Mit érdekel ez téged? Úgyse akarod, hogy boldog legyek.-mondtam neki és beszálltam a kocsiba. Szóltam Danynek, hogy indulhatunk és hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése