1. rész

-Szia.-szólt bele Tiffy a telefonba. Kivételesen nem nyomtam ki, hanem felvettem.

-Mit akarsz?-kérdeztem köszönés helyett. Kurvára nem hiányzott most, hogy még ő is elkezdjen nyalni csak, mert kórházba kerültem. 

-Csak azt akartam mondani, hogy nem tudom miért tetted..-kezdte, de leállítottam.

-Na, témánál vagyunk. Még egyéb kívánság mielőtt leraklak?-kérdeztem unottan és már arra készültem, hogy elhajítom a telefont a sarokba.

-Jess ne rakd le! Elvileg barátok vagyunk, akkor miért titkolsz el mindent? Mit csináltam ami miatt nem bízol meg bennem? Én tehetek arról is, hogy te megfogtál egy kibaszott pengét és elkezdted magadat vágni? Erre akartál kilyukadni? Ezért nem mondasz semmit? Tudod mit? Menj a picsába vagdosd csak a kezed leszarom. Csá.-mondta dühödten és kinyomta. A telefont elhajítottam és az ölembe vettem a laptopom. 

*Tiffy szemszöge*

-Kicseszett jó! Engem okol amiért fel vágta az ereit! Menjen a halálba oda való!- dühöngtem hangosan. Egy fiú épp akkor ment el az ablak előtt és furcsán méregetett.

-Mi a fasz van? Mit nézel? Takarodj már!- kiabáltam neki oda és elkezdtem sírni. A fiú odajött az ablakom alá és csak nézett.

-Ez nem volt valami kedves. Mi baj van? Hátha tudok segíteni. Egyébként Dimitri vagyok.-mutatkozott be kedvesen. Furcsán méregettem nem tudtam mit akar. Én elküldtem a picsába ő meg idejött és megpróbál vigasztalni. Egyre furcsábbak lesznek itt az emberek.

-Tiffy.-mondtam csukladozva és oda nyújtottam a kezem. Megfogta és kezet ráztunk. 

-Mi a baj Tiffy?-kérdezte együtt érzőn és rám mosolygott. Félszegen viszonoztam a mosolyát, majd behívtam a lakásba és elmondtam neki mindent. Nem tudom miért, vagy hogyan, de magával ragadott a személyisége (ugyan még csak 1 órája ismertem meg, de már most elkezdtem bízni benne). Azt éreztem, hogy neki bármit elmondhatok. 

-Te jó ég.-mondta elszörnyülködve és szomorúan nézett rám.

-Köszi, hogy meghallgattál ez jól esett. De most már mehetsz ha dolgod van nem tartalak fel.-mondtam és mosolyogva elindultam az ajtó felé.

-Éppen nincsen semmi dolgom, azt reméltem, hogy még egy kicsit maradhatok, hogy jobban megismerhesselek.-vallotta be félszegen. Ennek hallatán nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról. Nem tudom, hogy mit váltott ki belőlem, de tetszik. Ilyet még nem éreztem. Örültem, hogy ott van, noha még nem is ismerem annyira.

-Maradhatsz nyugodtan.-válaszoltam mosolyogva. :)

A nap további része nagyon jó hangulatban telt és Dimmel (azt mondta hívjam így) és megbeszéltünk egy mozit másnapra. Mikor elment kaptam tőle egy puszit is. A pillangóim felébredtek és jóleső bizsergés járt át.