7. rész

*Jess szemszöge*

Másnap reggel fájó fejjel keltem és hányingerem volt. Szóval ezzel jár a terhesség. Ma Danyvel elmegyünk anyámhoz, hogy elmondjuk neki, hogy unokája lesz. Letusoltam és felöltöztem. Alapszínnek a barnát választottam.

Csörgött a telefon.
-Igen?-szóltam bele.
-Silver kisasszony?-szólt bele egy férfi. Felismertem a hangját. Az ügyvéd volt az.
-Én vagyok, de most nincs erőm az apámról beszélni. Kérem értse meg.-mondtam és letettem.
-Ki volt az?-kiáltott ki Dany a fürdőből.
-Az az ügyvéd.-szóltam vissza.
-Ó.. hát.. figyelj Jess nem muszáj neked beszélned vele. Én is elintézhetem a papírokat.-mondta és kijött hozzám.-Hű, de csinos itt valaki.-mondta tátott szájjal és megpörgetett.
-Tetszem?-kérdeztem mosolyogva.
-Te mindig.-válaszolta és megpuszilta a homlokom.
-Na menj öltözni és induljunk.-mondtam és meglöktem picit, hogy meginduljon.
-Ne lökdöss, mert különben rossz vége lesz!-próbált fenyegetni, de láttam rajta, hogy már alig bírja visszatartani a röhögést.
-Ezt majd máskor próbáld meg édes. Nőj még egy kicsit.-szóltam vissza és kimentem a konyhába. Csináltam gyorsban egy kávét amit termoszba öntöttem és megettem egy szendvicset. Mikor Dany kijött felöltözve a kezébe nyomtam egy becsomagolt szendvicset.
-És a kávém?-kérdezte nevetve. Meglóbáltam a piros termoszom előtte és felvettem a kulcsot az asztalról. Mikor már szálltam volna be a volán mögé Dany elém állt.
-Nem, nem. Ma én vezetek.-mondta és beült a kocsiba. Beültem mellé és belekortyoltam a kávéba. Becsatoltam az övet és bekapcsoltam a rádiót.
-Szar, unalmas, szar, szar, alakul, szar. Nincs semmi jó ebben a vacak rádióban.-mondtam és elővettem a telefonomat meg a fülhallgatót. Mikor odaértünk kicsit megijedtem és nem akartam kiszállni a kocsiból.
-Mi a baj Jess?-kérdezte Dany.
-Mi lesz ha megbolondul a hír hallatára és mindenképp ő akarja a gyerekünket, mert nem vagyunk elég ,,érettek''? Dany ő az anyám tudom milyen. Bármi megeshet.-mondtam elgondolkozva.
-Jess ne hülyéskedj már. Ennyire még ő sem bolond.-mondta.
-Oké, de ha a véremet akarja az a te lelkeden szárad!-mondtam nevetve és kiszálltam a kocsiból.
Bementünk a házba és anyám elé álltunk.
-Anya. El kell mondanunk neked valamit.-kezdtem.
-Igen? Hallgatlak titeket.-mondta és leült velünk szembe.
-Unokád lesz.-mondtam miközben Dany megszorította a kezem. Anya felállt és közelebb jött.
-Mit mondtál? Nem! El kell vetetned! Már hívom is az orvost! Nem lehet gyereked! Abortusz kell amíg még lehet!-mondta és elkezdte keresni a telefonját.
-Nem fogom elvetetni! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! 18 vagyok! Nagykorú! Látod Dany mondtam, hogy ez lesz! Nem kellet volna idejönnünk! Ha nem vagy képes elfogadni a tényt, hogy gyerekem lesz, akkor nem is fogsz minket többet látni!-üvöltöttem és kiszaladtam a házból. Dany utánam jött, de anyám már nem volt hajlandó ezzel foglalkozni.
-Nyugodj meg kicsim. Nem lesz semmi baj. A gyereket megtartjuk és felneveljük. Sss, nyugodj meg!-mondta miközben én sírtam. Megöleltem és belefúrtam fejem a vállába.
-Dany ez nem lehet igaz. Mondtam, hogy ez lesz. Ő egy lehetetlen ember.-mondtam sírva. Csak sírtam és sírtam és sírtam.
-Nyugodj meg. Sss.-mondogatta nekem Dany és beszállított a kocsiba. Mikor megnyugodtam kiszálltam és elővettem a cigimet.
-Ezt nem kéne terhesen.-hallottam meg anyám hangját a hátam mögül. ,,Már csak ez hiányzott'' gondoltam magamban.
-Mit érdekel ez téged? Úgyse akarod, hogy boldog legyek.-mondtam neki és beszálltam a kocsiba. Szóltam Danynek, hogy indulhatunk és hazamentünk.

6. rész

*Jess szemszöge*

Augusztus 20.
Este Danyvel megyünk tűzijátékot nézni és utána bulizni. Bevállalta a piát én a cigiről meg a kajáról gondoskodom. Mikor bementem a boltba a kasszánál megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele mit sem sejtve.
-Jess Silver?-kérdezte egy idegen hang.
-Én vagyok. Mit szeretne tőlem?-kérdeztem.
-Adam Sullen vagyok, ügyvéd. Az apja ügyében jelentkezem.-mondta. Nem tudtam miről beszél így gyorsan kifizettem a cigit meg a kaját és kimentem a boltból.
-Mi van apámmal?-kérdeztem döbbenten.
-Tegnap este szívrohama volt. Őszinte részvétem Silver kisasszony. Az apja végrendeletében az állt, hogy a londoni házat maga örökölte az apja egész vagyonával együtt. Mikor óhajtja alá írni a szerződést?-kérdezte nyugodt hangon.
-Várjon. Tekerjünk csak vissza! Az apám... az apám.. MEGHALT? NEM EZ NEM LEHET! NEM HALLHATOTT MEG!! LEHETETLEN!! AZ APÁM ÉL ÉS JÓL VAN NEM HALT MEG!-zokogtam a telefonba.
-Őszintén sajnálom kisasszony. Ha önnek jobb úgy, akkor most leteszem, hogy át tudja gondolni a dolgokat és majd hívjon ha valamennyire kitisztult az elméje. Viszont hallásra.-mondta és letette. Be szálltam a kocsiba és elkezdtem sírni.
-Nem hallhatott meg az apám. Az lehetetlen. Ő egy életerős ember és még él!-mondogattam magamnak biztatásul. Nagy nehezen tárcsáztam Danyt. 2 csengés után felvette.
-Igen?-szólt bele.
-Da-da-da-dany...-mondtam még mindig zokogva el-elcsukló hanggal.
-Mi a baj?-kérdezte egyből ijedten.
-A....a....ap....apa....meg...meg...meghalt....DANY APA MEGHALT!!!-üvöltöttem a telefonba sírva.
-Mi????-kérdezte döbbenten.
-Tegnap este szívrohama volt és nem élte túl. Az előbb hívott az ügyvédje.-sírtam a telefonba.
-Hol vagy? Ilyen állapotban nem vezethetsz oda megyek.-mondta utasítóan.
-A supermarket-nél. A parkoló jobb oldalában vagyok a kocsiban.-mondtam el neki nagy nehezen.
-5 perc és ott vagyok.-mondta és letette. Mikor odaért hozzám kinyitotta a kocsiajtót és megölelt.
-Részvétem Jess..-mondta szomorúan. Beült a volán mögé engem meg átültettem a jobb első ülésbe. Mikor hazaértünk sírva zuhantam az ölébe.
-Dany ezt nem hiszem el.. nem lehet, hogy meghalt...
-Sssss.. kicsim nyugodj meg. Minden rendben lesz. Ssss..-nyugtatgatott. Megpuszilta a homlokom és kiment a konyhába. Egy bögre teával és keksszel tért vissza.
-Idd ezt meg és egyél egy kis kekszet.-mondta ellent mondást nem tűrően. Szót fogadtam és megpróbáltam enni, de nem ment.
-Mi lesz így? Dany mi lesz így? Apa meghalt és ott vannak még a kicsik. Ki fogja őket nevelni? Dany én még csak 17 vagyok nem állok készen arra, hogy a saját TESTVÉREIMET neveljem fel. Anyám nem képes erre. Szerinted miért nem ő kapta az állandó felügyeleti jogot?-kérdeztem.
-Sss kicsim.. Együtt megoldjuk. A testvéreid már nem olyan kicsik, hogy a nap 24 órájában rájuk kelljen figyelni. A legkisebb is már 11 éves. Nem lesz semmi gond. Beköltözünk a londoni házban, én munkát vállalok te suliba jársz. A testvéreid is sulisok így nem lesz gond. Hétvégente meg fogadunk dadát ha el akarunk menni valahova. Legalább megtapasztaljuk, hogy milyen szülőnek lenni.-tervezgette Dany az életünket.
-Igazad van. Így minden jó lesz. Amúgy is jó lenne ha előbb megtapasztalnánk a szülői lét nehézségeit mielőtt belevetjük magunkat.-válaszoltam.
-Miről beszélsz? Milyen belevetésről van szó?-kérdezte döbbenten.
-Dany... én.. én.. terhes vagyok!-mondtam boldogan.
-Komolyan?-kérdezte mosolyogva és az ölébe kapott.-Kicsim az csodálatos hír! Látod van valami jó is!-mondta és megcsókolt.
-Hova megyünk ma? El kell terelnem a gondolataimat a mai nap történéseiről.-mondtam és elővettem egy szál cigit és meggyújtottam.
-Mondjuk kimehetnénk a tengerpartra olyan gyönyörű a kilátás és a csillagokat is nézhetnénk.-mondta és megölelt. Megcsókoltam és rámosolyogtam.
-Milyen romantikus barátom van.-mondtam nevetve és hozzábújtam.-Az csodálatos lenne.-tettem hozzá mosolyogva.
-Akkor ez el van intézve.-mondta nevetve.

*Este 8 óra*

-Elkészültél? Indulhatunk?-kiabált fel Dany. Mindennek elkészültem. Egy fekete-arany pánt nélküli miniruhát választottam egy hozzáillő magassarkúval és kiegészítőkkel.

-Igen. Egy pillanat és lent vagyok.-válaszoltam és elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Mikor lementem elállt Dany lélegzete ahogy meglátott.
-Hű.... Gyönyörű vagy.-mondta tátott szájjal.
-Köszönöm.-válaszoltam nevetve és megöleltem. Beszálltunk a kocsiba és feltekertem a fűtést.
-Minek fűtés?-kérdezte Dany.
-Fázok.-válaszoltam nemes egyszerűséggel és bekapcsoltam a rádiót. Dany rám terítette a pulóverét és nyomott egy puszit a homlokomra. Mielőtt leparkoltunk szóltam Danynek,  hogy a fűtést ne kapcsolja ki, csak vegye lejjebb. Kimentünk a partra és kerestünk egy nyugodt helyet ahova leterítettük a pokrócot és kitettük a táskát.
-Ez lesz életed legjobb estéje.-mondta Dany és megcsókolt.
-Remélem, hogy nem fogok benne csalódni életem!-mondta neki nevetve.
-Azt én is nagyon remélem.-válaszolta. Elővett a kosárból a két poharat és egy üveg pezsgőt.
-Emlékszel mi volt 2 évvel ezelőtt itt ugyan ezen a helyen?-kérdezte.
-Persze. Itt találkoztunk először a haveroknak köszönhetően.-mondtam mosolyogva és megöleltem.
-Ez is, de én konkrétan nem erre gondoltam. Itt szerettem beléd pontosan 2 évvel ezelőtt.-mondta és felbontotta a pezsgőt. Elővett egy piros bársony dobozkát és letérdelt elém.
-Jessica Sarah Silver megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül?-kérdezte. Szóhoz sem jutottam. Elkezdtem sírni, de most az örömtől.
-Persze, hogy hozzád megyek! Igen, igen, igen, igen, igen, igen ezerszer is igen!-mondtam sírva és a nyakába ugrottam. Magához ölelt és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
-Szeretlek!-mondta és megcsókolt.
-Örökké míg világ a világ!-mondtam neki mosolyogva és hozzá bújtam.
Az egész éjszakát kint töltöttük a parton nézve a tűzijátékot és utána a csillagokat. Felejthetetlen egy lánykérés az biztos!

Fontos hír!

Sry, hogy nem írtam tovább a blogot az utóbbi időben, de nem volt időm. Nagyon nagy kavarodás van. Költözök + suli lesz 2 hét múlva és hát nem nagyon voltam gépközelben. Tudom, hogy így semmi értelme blogolni, hogy néha van egy pármondatos bejegyzés, mert ez senkit nem érdekel.
Szóval mostantól amikor csak tehetem extra hosszú részekkel jelentkezem és körülbelül hetente lesz várható új rész, hogy legyen időm a következő részek kitalálására.
Lesz mikor beiktatok majd kisebb részeket és előre is bocsánatot kérek, hogy suli időben nem lesz annyi időm épp ezért lesz hetente új rész.

5. rész

Sry, hogy ez most egy kicsit rövidebb lesz, mint a többi, de nem nagyon van időm blogolni. :/

*Tiffy szemszöge*

Másnap reggel úgy ébredtem fel, hogy Dimitri mellett fekszem az ágyban. Nem tudom, hogy hogy kerültem oda, de tetszett a helyzet. Mikor megmozdultam Dimitri felkelt.

-Jó reggelt Tiffy.- mondta mosolyogva. 

-Jó reggelt. Hogy kerültem az ágyba melléd??-kérdeztem meglepetten.

-Elaludtál a kanapén, de tudom, hogy kényelmetlen ezért feltettelek az ágyra. Baj?-kérdezte szomorúan.

-Nem csak meglepődtem.-mondtam mosolyogva. Egy puszit nyomott az arcomra és megszólalt.

-Tegnapról maradt még kaja. Tiffy kérdezhetek valamit?

-Persze, nyugodtan.

-Leszel.. leszel a barátnőm?-kérdezte félénken. Láttam rajta, hogy nem nagyon merte megkérdezni.

-Igen.-mondtam mosolyogva és megöleltem. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Egy kicsit bele harapott a számba mire felnyögtem.

-Jössz enni?-kérdezte és megölelt.

-Éhen halok.-mondtam nevetve és kimentem a konyhába. 

4. rész

Ha nem akartok erotikus részeket olvasni ezt hagyjátok ki. :') 

*Jess szemszöge*

Miután hazamentem áthívtam Danyt. 7-re jön úgyhogy sietnem kell a vacsorával. Ahogy végeztem a kajával elmentem tusolni és átöltöztem. Jó érzés végre itthon lenni.

*7 órakor*
 -Csáó!-köszönten neki mikor megjött.
-Szia kicsim!-mondta és nyomott egy csókot a számra. Már nagyon hiányzott és ezt tudta is.
-Kész a kaja.-mondtam majd megfogtam a kezét és behúztam a nappaliba.
-Mi lesz a desszert?-kérdezte vigyorogva. Odahajoltam és megcsókoltam.
-Tiramisut rendeltem.-válaszoltam.
-Hmm.. rendelt tiramisu.. tökéletes..-mondta röhögve és kiment a konyhába.
-Ejnye! A vendégnek nem szabad be néznie a konyhába.-mondtam neki és utána mentem.
-Én nem vagyok egy tipikus vendég. Vagy vissza soroltál abba a megalázó pozícióba?-kérdezte és kinyitotta a hűtőt.
-Nem. De akkor is én vagyok a szakácsnő, úgyhogy tűnés a konyhából.-mondtam és meglöktem kicsit.
-Egy agresszív kis szakácsnő.-mondta vigyorogva.
-Ez az agresszív kis szakácsnő mindjárt leüt ha nem tágulsz a konyhából. És nem kapsz éttermi tiramisut se.-nevettem. Megcsókolt és felvett az ölébe. Bevitt a nappaliba, de közben végig szenvedélyesen csókolt. Ledöntött a kanapéra és megszólalt.
-Ugye tudod, hogy mennyire hiányoztál te kis bestia?-mondta és elkezdtünk nevetni.
-Te is hiányoztál nekem.-mondtam és megharaptam a fülcimpáját. Egy halk nyögés hagyta el a száját amiből tudtam, hogy élvezi, így fojtattam. Végig mentem a nyelvemmel a nyakán és elkezdtem szívni a vékony bőrt. Egyre többet nyögött. Levette rólam a pólóját (igen az övé volt rajtam, mert így érzem az illatát mikor nincs itt) és elkezdett játszadozni a mellemmel mire felnyögtem.
Levettem róla a nadrágját és elkezdtem mozgatni a kezem ott. Ismételten nyögéseket hallatott.
Levette rólam a bugyit ami már eléggé nedves volt és belém hatolt. Nyögtem minden egyes lökésnél egyre nagyobbat és hangosabbat.
-Andy..-nyöszörögtem jelezve, hogy mindjárt elmegyek. Ahogy kimondtam farka köré élveztem erre ő meg belém. Kijött belőlem és lefeküdt mellém majd megcsókolt, de most gyengéden tele érzelemmel.
-Akkor jöhet a vacsi?-kérdeztem és megcsókoltam. Átkarolt és megpuszilta a homlokom.
-Naná!-mondta nevetve és elkezdtünk enni.

3. rész

*Jess szemszöge*

Még mindig kórházban vagyok. Már rohadtul idegesít, hogy mindenki körbe ugrál és lesajnálóan néznek rám. Nem vagyok földönkívüli! Ugyanolyan ember vagyok, mint ők maguk!
-Halihó! Jess angyalom bejöhetek? Hoztam neked ebédet.-nézett be anyám az ajtón maga lőtt lebegtetve egy Burgeres zacskót.
-Nem vagyok éhes. Ki akarok menni pár percre a levegőre. Egy kávét tudsz hozni?-kérdeztem egyhangúan. Már nagyon vágytam arra, hogy elszívhassak egy szál cigit és igyak egy kávét.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet kicsim. Most pihenned kell.-mondta.
-Már megdöglök ettől a bűztől! Így egyszerűen lehetetlen pihenni! Ez az áporodott gyógyszer szag kinyír előbb-utóbb ha be vagyok ide zárva!-mondtam undorodva. Felkeltem kitéptem a tűt a kezemből, megfogtam a cigimet és kimentem a szobából.
-Jess most azonnal gyere vissza nem mehetsz ki a kórteremből! Nem vagy még olyan állapotban!-kiabált utánam.
-Leszarooooooom.-szóltam vissza nyújtott hangon és azzal be is léptem a liftbe. Szerencsémre épp akkor szállt ki egy nővér a liftből kezében egy tálca kávéval. Kivettem egyet.
-Kösz. Már pont akartam venni lent.-mondtam azzal befordultam a liftbe. Lementem és elszívtam gyors egymásutánban 7 szál cigit. Fel mentem a kórterembe a táskámért és az anyám kérését figyelmen kívül hagyva kimentem az utcára és hívtam egy taxit. Pont leszartam, hogy mit gondolnak mások. Nem bírtam már tovább bent maradni.

2. rész

*Dimitri szemszöge*

A tegnap unalmas telt miután elmentem Tiffy-től. Megbeszéltünk mára egy mozit. 7-re megyek érte.

*7 órakor*

-Szia Tiffy-mondtam neki mikor ajtót nyitott.
-Á! Szia Dim!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Ezzel meglepett, de boldogan viszonoztam a puszit.
-Akkor mehetünk?-kérdeztem és megfogtam a kezét.
-Persze! Mit nézünk?-kérdezte tőlem. Nekem igazából mindegy amíg vele vagyok. Úgy érzem magam, mintha bomba robbant volna bennem mikor vele vagyok. Szeretem.
-Rád bízom a döntést. De ha nem akarsz moziba menni átmehetünk hozzám is és rendelhetünk pizzát.-ajánlottam fel reménykedve.
-Oké!-mosolygott.
-Akkor gyere. Itt lakok az utcában.-mondtam és elmutattam a lakásom irányába. Ő kijött és megfogta a kezem. Ilyet még nem éreztem senkivel. Ő az igazi. Érzem.

*Tiffy szemszöge*

Kezdem azt érezni, hogy tényleg szeretem Őt. A pillangóim szüntelen repkednek a hasamban mikor vele vagyok. Mikor megérkeztünk egyből rendeltünk pizzát. Nagyon szép a háza. Kicsi ugyan (mivel egyedül lakik itt), de otthonos.
-Wow!-mondtam mikor beléptünk.
-Tudom, hogy elég kicsi, de nekem elég. Mivel a szüleim nem akartak eljönni Londonból, ezért csak kis lakást néztem. Én szeretem. Olyan nyugi van. Csak esténként érzem magam itt nagyon magányosnak.-vallotta be. Megsajnáltam. Tudom milyen egyedül lenni. Rámosolyogtam és megszorítottam a kezét bátorításul.
-Igazából nekem tetszik. Én szívesebben laknék itt, mint nálunk. Néha jobb egyedül, mint egy egész családdal körülvéve.-mondtam neki. Rám nézett és megölelt.
-Ha tudnád, hogy mennyire szeretnék nem egyedül lakni. Ha legalább a testvéreim néha eljönnének, vagy a szüleim ha csak látogatóba is.-mondta szomorúan.
-Ne aggódj emiatt! Most nem vagy egyedül. És ha akarod itt maradhatok éjszakára. Egy kis nyugira lenne szükségem és neked is lenne társaságod.-ajánlottam neki mosolyogva. Reméltem, hogy igent mond.
-Tényleg megtennéd ezt?-kérdezte meglepetten. Éreztem, hogy boldog és én is az voltam. Ott helyben meg akartam csókolni, de nem mertem. Féltem, hogy túl sietős.
-Persze, hogy megtenném! Ez semmiség azután, hogy tegnap meghallgattál és vigasztaltál. Én bunkó voltam veled, de oda jöttél és.. és nem voltál bunkó. Ha tudnád, hogy ez mennyire jól esett..-mondtam neki és megöleltem. Ekkor megjött a pizza. Bevittük a szobába és kinyitottuk. Miközben ettem szószos lett a szám.
-Tiszta szósz a szád.-mondta Dim nevetve. Már készültem, hogy letöröljem mikor Dim oda hajolt hozzám és megcsókolt, de közben lenyalta a számról a szószt. Csókolózni kezdtünk. A pizzát letettük az asztalra és lefeküdtünk az ágyra. Olyan jó volt. A pillangók majd szétszakították a gyomromat. Az este további része is ilyen romantikusan telt.